A drámahercegnő II.

2020.02.19

Ott fejeztem be, hogy Bogi másik városba került. PIC (Perinatális Intenziv Centrum) ellátásra szorult, ami csak másik kórházban volt és ide engem nem engedtek az orvosok a kicsivel, mert a friss császár miatt anya szállásra nem mehettem. Emiatt csak a harmadik napon találkoztunk legközelebb. Aggódtam érte. Teljesen kétségbe voltam esve, hogy mi lesz így velünk, hogy fogom szoptatni. Hát...a kisasszony így elsőre, úgy hogy 3 naposan szopizott először...50ml anyatejet betermelt. Hihetetlen volt. Ja és kiderült, hogy mire átvitték már nem volt tünete a gézengúznak....ugye-ugye a dráma :)

Az elmúlt két év vele, hullámzó volt. Voltunk mélyen, voltunk a rózsaszín felhők között. Ami bejött a nagylányomnál, azt Bogi élből elutasította. Miatta ezerszer többet kellett aggódnom, éjjelente megoldást keresnem a felmerülő kérdésre mint Bibivel 7év alatt. Mosi pelus, BLW (baby-led weaning), hordozás, azt sem tudtam mi fán terem. Miatta viszont ezt mind muszáj volt elsajátítani, kitanulni. De Bogit mi így szeretjük. Ő tanított meg spontánabbnak lenni, hogy ne ragaszkodjak az eltervezett dolgokhoz (van még hová fejlődnöm), hogy amikor ő igényli a nyugit akkor ott meg kell állni, le kell ülni és ölbe venni, hogy bújhasson, simogathasson. Ilyenkor csak anya kell. És ekkor anya rohan, dob el mindent, mert imádom, hogy ő ilyen és kiszeretném élvezni minden pillanatát. Olyan hamar megnő, még pár hónap és nem lesz az én kisbabám. De most még a tesó, apa, anya az aki számára a világot jelenti és mi mindig igyekszünk mellette lenni. Hálásak vagyunk, hogy itt van és minket választott.