A drámahercegnő

2020.02.17

Nem sokat, de azért kicsit vártunk, hogy kopogtasson. A beköszönésével sem hazudtolta meg a mostani önmagát. Mint ahogy a születése, úgy körülötte minden drámai. 

Több hónap próbálkozás után, amikor a nemvárt végre nem jelentkezett... sőt, két hete késett... de a teszt negatív volt. A hasam szurkált, éreztem, hogy itt valami nincs rendben. Bementünk a kórházba, ahol a labor emelkedett béta-HCG szintet mutatott (a korai terhesség első jele), de ultrahangon semmit nem láttak. Nem tudták, hogy méhen kívül, vagy méhen belül tapadt meg. Egy héten keresztül két naponta labort csináltak, ultrahangoztak, mire végre csak bemutatkozott a borsószem. Bár a 30. hétig nem tudtuk, hogy kisasszony, bizony mindig szégyenlősen takargatta magát. Vártuk a picit, én a végén már tűkön ültem... szó szerint, mert annyira zsibbadt mindenem. :)
Aztán beindult a buli szombat délután. Vasárnap reggel édesanyámat köszöntöttük névnapja alkalmából (ebédre voltunk hivatalosak, de már kora délelőtt érkeztünk, hogy Bibit ott hagyjuk). Majd a férjemmel elindultunk beszerezni az ajándékot. Két évvel ezelőtt: 2018.02.18-án, 12 óra 18 perckor meg is leltük a családunk 3kg-os ajándékát. 

Életem egyik legszebb pillanat volt , amikor a műtőben a mellkasomra tették és megcsodálhattam. Az apró kezével megszorította az ujjam és csak pislogott nagyokat. Egy hangja sem volt. Csak néztük egymást, fogtuk egymás kezét. Nekem persze potyogtak a könnyeim, de még az altatóorvos is pityergett a meghatottságtól. Már akkor tudtam, hogy Ő különleges, valami olyan erő van benne amit nem lehet leírni. Mindig tudja mit akar és ha nem úgy van ahogy ő azt elgondolta, akkor aztán szem nem marad szárazon. Bearanyozza minden percünket. Ha csak végig megyek vele az utcán, a járókelők megcsodálják, rámosolyognak. Tudom, hogy szép kislány, de nem gondolom, hogy emiatt kelt sokakat mosolyra. Inkább az a kisugárzás ami árad belőle, hogy már most igazi Nő. Olyan hihetetlen gesztikulációi vannak, olyan mimikája, hogy azt hinné az ember, nem 2 éves. Amikor könyökhajlatban viszi a ridiküljét... imádnivaló, (tudom, a gyerekek másolnak, de azt megsúgom, hogy én hátizsákos típus vagyok) neki ez is jól áll. Ő ettől a mi Bogink. Imádok vele minden pillanatot és igyekszem meg is élni vele. Úgy igazán együtt játszani, mesélni, bohóckodni, főzni, vásárolni. Mert olyan sokat ad az a tiszta őszinteség amivel, ő hozzá áll a körülötte folyó eseményekhez
Ma lett 2 éves az én picikém és hamarosan (szeptember) óvodába megy. Remélem mindent át tudok neki adni amire szüksége lesz, hogy belépjen az élet mókuskerekébe. 

Szóval..., hogy hű legyek a címhez...Bogit születése után pár órával, elvitték.Másik kórházba, másik városba... folyt. köv.