A játék folytatódik
Az elmúlt pár hét nem volt egyszerű számomra. Rengeteg kérdés, félelem van bennem. Ami miatt az összecsaptak a hullámok a fejem felett az a 2013.-ban átélt, baleset miatt van. A részletek nem fontosak, de ami fontos, hogy csoda, hogy túl éltem. Deréktól lefelé ripityára törtem, apró szilánkokból pakoltak össze több műtét alatt. Én viszont annak ellenére, hogy az orvosak nem bíztak benne, 2 hónap elteltével mankóval mentem, 6 hónap elteltével bicikliztem. Egy percig nem jutott eszembe, hogy nem ennek kellene a természetesnek lennie.
Idén május környékén újból jött valami. Ez az újból és újból érkező villámcsapás a fenekemtől egészen a térdhajlatomig sugárzik néhány másodpercig olyan erővel, hogy nem kapok levegőt. Ezek a hirtelen jövő nyilallások először csak 3-4 naponta jelentkeztek, majd már naponta többször is. Aztán már nem bírtam tovább, éreztem, hogy tennem kell valamit. Felkerestem az orvosom, aki a röntgeneken nem látott elváltozást, viszont a vizsgálat során az ichiadicus kilépésénél direkt nyomásra provokálta a panaszom. Ha a főorvos úr nem fog meg, ott helyben összeestem volna, elsírtam magam, borzasztó volt. De úgy tűnik, talán tudjuk mi okozza a panaszomat és, ha igaza van az egy műtéttel talán orvosolható. ENG vizsgálatra lettem küldve, aminek az eredménye tragikus lett. A medence CT-vel pedig Szegedre kell mennem konzíliumra.
A fájdalmaim olyan szinten fokozódtak, hogy éjjel alig alszom, többször sikítva ébredek. Nappal próbálok erőt venni magamon, de sajnos már mentálisan fáradok a sok fájdalom miatt. Az én drága férjem felhívta az orvosom, hogy tudna-e valami egyéb lehetőséget ajánlani, hogy legalább aludni tudjak, így 4 alkalmas infúziós terápiára jártam be a kórházba. Most biztos pörögni fogok a szteroidoktól, de remélem, hogy egy kicsit jobb lesz, mert még sajnos változást nem érzek, de bízom a legjobbakban.