A játék folytatódik

2020.09.19

Az elmúlt pár hét nem volt egyszerű számomra. Rengeteg kérdés, félelem van bennem. Ami miatt az összecsaptak a hullámok a fejem felett az a 2013.-ban átélt, baleset miatt van. A részletek nem fontosak, de ami fontos, hogy csoda, hogy túl éltem. Deréktól lefelé ripityára törtem, apró szilánkokból pakoltak össze több műtét alatt. Én viszont annak ellenére, hogy az orvosak nem bíztak benne, 2 hónap elteltével mankóval mentem, 6 hónap elteltével bicikliztem. Egy percig nem jutott eszembe, hogy nem ennek kellene a természetesnek lennie.

Először egyenesen , sántítás nélkül is nehéz volt menni, de a fantasztikus gyógytornászomnak hála, visszatérhettem a sporthoz. Majd valami megváltozott...újra sántítottam, fájdalmaim voltak, nem tudtam háton és bal oldalon feküdni. Vissza mentem az orvoshoz és ő néhány fém kivételét javasolta. A műtét után viccelődve mondta, hogy ilyen rövid idő alatt soha senki nem fogyott 2,5kg-ot. Igen, ennyi fémet távolítottak el. Az operáció nagyon jól sikerült. Varrat szedésre már minden fájdalom nélkül érkeztem. 
Én itt le is zártam az életem ezen szakaszát. Nem volt része a mindennapjaimnak. Ugyanúgy éltem, mintha mi sem történt volna. Persze, néha a szeretteim azért figyelmeztettek, hogy vegyek vissza az edzésből, amikor kicsit elgondolkoztam, de sokáig nem törtem ezen a fejem. Szültem még egy kis babát, amikor éreztem, hogy azért talán nem minden tökéletes, de úgy gondoltam, ennyi belefér egy ilyen csodáért.

Idén május környékén újból jött valami. Ez az újból és újból érkező villámcsapás a fenekemtől egészen a térdhajlatomig sugárzik néhány másodpercig olyan erővel, hogy nem kapok levegőt. Ezek a hirtelen jövő nyilallások először csak 3-4 naponta jelentkeztek, majd már naponta többször is. Aztán már nem bírtam tovább, éreztem, hogy tennem kell valamit. Felkerestem az orvosom, aki a röntgeneken nem látott elváltozást, viszont a vizsgálat során az ichiadicus kilépésénél direkt nyomásra provokálta a panaszom. Ha a főorvos úr nem fog meg, ott helyben összeestem volna, elsírtam magam, borzasztó volt. De úgy tűnik, talán tudjuk mi okozza a panaszomat és, ha igaza van az egy műtéttel talán orvosolható. ENG vizsgálatra lettem küldve, aminek az eredménye tragikus lett. A medence CT-vel pedig Szegedre kell mennem konzíliumra. 
A fájdalmaim olyan szinten fokozódtak, hogy éjjel alig alszom, többször sikítva ébredek. Nappal próbálok erőt venni magamon, de sajnos már mentálisan fáradok a sok fájdalom miatt. Az én drága férjem felhívta az orvosom, hogy tudna-e valami egyéb lehetőséget ajánlani, hogy legalább aludni tudjak, így 4 alkalmas infúziós terápiára jártam be a kórházba. Most biztos pörögni fogok a szteroidoktól, de remélem, hogy egy kicsit jobb lesz, mert még sajnos változást nem érzek, de bízom a legjobbakban.

Szóval most itt tartunk, toporgunk még egy picit egy helyben, de remélem a legjobbakat és , hogy hamarosan újra elfejethetem ezt. De nem... ez nem igaz. Az igazság az, hogy rettegek, mert nem tudom mit hoz a holnap, lesz-e műtét, és ha igen akkor segít-e a fájdalmon. A lelki része a legnehezebb, hiszen itthon a lányok miatt igyekszem tartani magam, nem mutatni, hogy aggódom, de persze ők is érzik.  Ami most a legnagyobb megnyugvást hozza a napjainkba azok az illóolajok. Nem indulhat nap Valor és Joy nélkül. 
Ha kíváncsiak vagytok a kis történet alakulására akkor írjatok és hozom majd a további beszámolókat.