Bíborka, a békakirálylány

2020.04.06

Bibi érkezését 2012 februárjában tudtuk meg. A terhesség nyugalomban telt, már amennyire 8 hónapos terhesen egy költözés lehet nyugodt. :)
 A születése előtti napon, az orvosom, ultrahang után azt mondta, hogy így vagy úgy, de itt holnap baba lesz. És bizony másnap délután a kezemben tarthattam Őt, ezt a pici csodát. "Szerelmes" lettem, akkor ott abban a pillanatban megszűnt a 9 hónap aggódás. Hiszen ott volt, gyönyörű, egészséges. Kerek lett a világ, minden a helyére került. Na persze miután felocsúdtam, az aggódás újra ott volt minden másodpercben. És ez azóta sem változott, pedig 7 éves. Ha ránézek, eszembe jut, hogy mennyi mindent kaptam tőle.
Nem volt átlagos kisgyermekkora és ő maga sem átlagos. Visszahúzódó, segítőkész és hatalmas igazságérzete van. Gyakran van köztünk ellentét, mert ugye két dudás... de mindig meg tudjuk beszélni. Imádunk elmenni együtt "csajos napra", ilyenkor beszélgetünk, mesélünk egymásnak. 
Jó ideig voltunk ketten, ami mindkettőnk életének meghatározó részévé lett. Egymás szövetségesei lettünk. Rengeteg badarságot megcsináltunk együtt akkoriban és mégis egy igazán jó gyerek volt és persze most is az. Mindig büszke lehettem rá, és mindig az is leszek. Mindig az én picikém lesz, akinek köszönöm, hogy engem választott az édesanyjának és így engem ajándékozott meg azzal, hogy látom miként lesz Ő, a tökéletes felnőtt. Mert nekem biztosan az lesz.

Sokszor nehéz vele mert nagyon okos gyerek, sokkal érettebb mint a kortársai és szeretném még megtartani a gyermeki burokban ami minden gézengúznak kijár. Közben nem szeretném megfosztani attól a tudástól amire neki szüksége van.
Szeretném, ha valóra válthatná az álmait, de néha a Földön kell tartani közben... mert ugye Ő feltalálhat egy olyan csokigyárat amiben csúszdapark üzemel. :)