Első elengedés - kezdődik az ovi

2020.08.27

Nagyon sokan voltunk, vagyunk és leszünk akik bizony nem várják a szeptembert. Mi édesanyák, már akkor egyek lettünk a csöppségünkkel, mikor még egy mandulaszem volt a testünkben és amikor elvágták a köldökzsinórt, létrejött egy másfajta összeköttetés, a szeretet. 
Sokszor amikor nézem a lányaimat, szomorúság tölt el, mert olyan gyorsan telik az idő, hiszen nemrég születtek. Bibi napokon belül kezdi a 2. osztályt és persze nála , ,már azért ez az elválás megtörtént amikor elkezdte az óvodát, de mégis minden évkezdés egy újabb mérföldkő.  Hidd el kedves aggódó édesanya, hogy a gyermeked érzi rajtad az aggodalmat, félelmet ettől az új dologtól, pedig neki nem szabad így éreznie, mert egy olyan változás következik ami mostantól,  állandó lesz.



Emlékszem, mikor első nap vittem Bíborkát az oviba és ő nem akarta, hogy elmenjek, kérte, maradjak vele. Nem az óvoda, a gyerekek vagy az óvónő volt a gond, csak, hogy anya elmegy. Sírtak a gyerekek a szüleik után, mi pedig tettük amit az óvónők tanácsoltak... kimentünk, hogy ne lássanak. Kint pedig, potyogott minden anyuka könnye aki most vitte első nap a gyermekét. Majd, pár pillanattal később arra lettünk figyelmesek, hogy a sírások elnémultak és nevetgélés, zajongás vette át a helyét. a csoportokban. Délután minden gyereknek könyörögni kellett, hogy elinduljon haza. Sosem volt többet gond az ott maradással. Bibi ekkor már 3 éves volt, én akkor már dolgoztam, az utolsó pár hónapban az édesanyámmal volt otthon. 

Bogika most kezdi az ovit, igaz nem szeptember elsején, csak hónap végén, mert szerettem volna még egy picit kettesben lenni vele. Ő még csak 2,5 éves viszont nagyon szociális gyerkőc, várja az ovit. Nap mint nap eszébe jut, hogy ő megy az oviba és ott lesznek barátai, ott fog enni, aludni. Bizony, én nem várom. Ő az én picikém, akivel imádok reggelente sétálni és válaszolni a végeláthatatlan miértek sorozatára, szeretek vele együtt főzni, teregetni és közben játszani, a közös ebéd után olyan jól esik mesét olvasni neki és összebújni vele amíg el nem alszik (ilyenkor alig bírom ott hagyni). Amikor felkel, azonnal bújik hozzám és még összebújva ébredezik akár egy órán keresztül. Nehezen válok meg ezektől az érzésektől és persze azt gondolom, hogy a gyerekek sem szeretnének ezek nélkül lenni. 


Viszont már rutinos anyukaként tudom, hogy ők milyen könnyen alkalmazkodnak az új dolgokhoz. Annyira sok új és remek dolog várja őket az oviban, iskolában, hogy nem szabad féltenünk azt a kapcsot, ami összeköt velük. Mi is részesei leszünk, a sétákat át lehet időzíteni ovi utánra, a játékot és főzést később is megejthetjük. Az összebújás pedig majd az esti lefekvésnél bepótoljuk és még ott a hétvége. Mindig a mi kisbabáink lesznek, mindegy hogy ovit kezdenek vagy az egyetemet fejezik be. Ez az érzés akkor sem változik meg, csak egyre jobban megtanuljuk kezelni, a szeretet mindig összefog minket kötni csupán egyre hosszabb lesz az a fonál.