Karantén 1. -Egy iskolás gondolatai

2020.04.13

Az alábbiak egy kis iskolás tollából valók. Arról ír, hogy ő kisgyermekként, hogyan élte meg a karantén első 4 hetét. Miként teltek a napjai a társai, tanítói nélkül. És, hogy mennyire tudott alkalmazkodni az online oktatáshoz. Fogadjátok szeretettel!

"Először nagyon megijedtem, mert a szülők nem jöhettek be az iskolába értünk, az utolsó tanítási napon. Megijedtem, hogy nem láttam anyát amikor kimentünk az udvarra és minden szülő ott volt, várta a gyerekét. Rossz volt amikor anyáék elmondták, hogy nem mehetek iskolába. Kérdeztem, hogy meddig nem lehet, de nem tudták megmondani és láttam rajtuk, hogy ők is aggódnak. Féltem,hogy nagyon sokáig fog tartani a karantén, hogy nem lesznek jók a jegyeim, mert itthonról kell tanulnom. Majd amikor itthon voltunk már nem annyira féltem. utána amikor jobb lett, eszembe jutottak a tanítónéniim, osztálytársaim és megint elszomorodtam. Sokszor sírok, mert hiányzik az iskola. De hamar eltelik egy nap mert sokat olvasok, festünk, gyurmázunk, játszunk, exatlon-pályát építünk. Minden nap lemegyünk egy kicsit sétálni a ház melletti rétre. Rossz  amikor le kell ülnöm tanulni, mert a hugi mindig elvonja a figyelmem, húz le a székről játszani. Apukám is itthon van, de reggeltől estig dolgozik így egész nap nem is látjuk. Rossz, hogy nem mehetünk kirándulni, vásárolni, játszótérre. A nagyszüleimnél sem tölthetek sok időt. Várom már, hogy minden úgy legyen mint ez előtt, de anyáékat hiába kérdezem, még mindig nem tudják, hogy meddig kell itthon lennünk. Szeretem a családomat, de jó lenne már kicsit nélkülük."