Ki vagyok én?!

2020.01.21

A nevem Német Enikő, feleség, és két gyermek édesanyja. A nagylányom 7 éves, csodaszép, bölcs, érzékeny gyermek. A picúr lassan 2 éves kis tündér, aki agyafúrt, leleményes és hihetetlen együttérző.

Négy nap híján 20 évesen lettem édesanya. Rengeteg kérdés volt bennem. Jól csinálom? Így kell kinézzen? :) Ennyit kell egyen? Nem volt egyszerű időszak. Édesanyám mindig ott volt, hogy segítsen, támogasson. Pedig nem volt nehéz Bíborkával, de első gyermekes anyaként akkor úgy éltem meg. Amikor kettesben éltünk, mindketten nagyon élveztük. Én maximálisan igyekeztem minél többet adni neki. Rengeteget beszélgettünk, játszottunk, sétáltunk. Ha edzésre mentem, ha ügyintézés volt, jött velem. Az én jellememhez ez az időszak nagyon sokat adott. Tudom azt, hogy bármi történik egyedül is képes vagyok gondoskodni a családomról. Ez egy olyan biztonság érzetet ad amitől az élet minden területén sokkal magabiztosabb lettem. 
Ekkor háziorvos mellett dolgoztam, és onnan is mentem szülni. Szerettem a munkámat, de nem vágyok vissza. Valami olyat szeretnék tenni, ami igazán én vagyok. Segíteni másoknak, de olyan módon amiben hiszek.

A jellemünk, hozzáállásunk az élethez fejlődik az átélt helyzetek megoldásával. Persze, sokan a problémáikat katasztrófaként élik meg, de én megpróbálom a legjobbat kihozni ezekből úgy, hogy a személyiségem fejlődjön általuk. 
Mint mindenkinek, nekem is vannak rossz napjaim, de ilyenkor megpróbálok a jóra fókuszálni, arra, hogy semmi nem tart örökké, a rossz után úgyis jön egy jobb nap... tudom, ezek közhelyek, de ez visz engem előre. És úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.
Így lettem, szinte gyerekből anya, majd felnőtt nő és utána feleség. Tudom, kicsit felcseréltem a sorrendet... de én, nem én lennék, ha ez nem így történik.