Összezárva

2020.08.10

Március közepe itthon van az egész család. Arról írtam már, hogy a korlátozások időszakát hogyan éltük meg. Most azt foglalom össze, hogy az ezt követő időszak miként volt hatással a házasságunkra.

A férjem hónapokig itthon, a két gyerek mellett dolgozott a "karantén" időszakában., de ez augusztus első hetéig nem is változott. Hónapokon keresztül itt volt, de mégsem volt jelen. A lakásban volt, de fogalma sem volt volt, hogy mi folyik napközben a családja körül. Együtt ebédeltünk, de közben 3-4 alkalommal biztosan felállt az asztaltól mert csörgött a telefon. Délután próbáltunk közös programot szervezni. Esetleg ő vitte a csajokat játszótérre amíg én tanultam, vagy én mentem velük valamerre, hogy apa pihenhessen.
Persze este amikor a két pörgettyű végre nyugovóra tért, nekünk pedig lett volna lehetőségünk beszélgetni...igazából nem volt mondanivalónk, hisz úgy gondoltuk nem történt semmi említésre méltó. Ha esetleg mégis, azt két mondattal el lehetett intézni. Mind ketten feszültek voltunk, egyre több volt a vita.
Aztán kaptunk egy szabad hétvégét. A csajokat elvitték a nagyszülők, mi pedig ketten maradtunk.

Nyugalomban, nem rohanva eltöltöttünk egy vacsorát, majd elmentünk egy baráti összejövetelre, onnan pedig haza és...aludtunk egyet ;) Másnap volt miről beszélni, az étteremről, a társaságról, arról, hogy ki miről beszélgetett az este folyamán. Újra jól éreztük magunkat egymással. Azóta nem dolgozik itthon.Mindkettőnknek van mit mesélnie altatás után. a kapcsolatunk sokkal kiegyensúlyozottabb és ez látszik a gyerekeken is. Szeretem a férjem és ezen az sem tud változtatni, ha össze vagyunk zárva.