Szoptatás? - Igen vagy Nem 2/2

2020.08.21

Arról már meséltem itt, hogy a nagylányom tápszeres baba volt egész pici korától, de most a másik oldalról szeretnék beszámolni. Hiszen volt szerencsém a szoptatás csodáját is megtapasztalni a kislányommal.
A Bíborkával elszenvedett kudarc után, nekem a szoptatás egy mumus volt a terhesség alatt. Szó szerint rémálmaim voltak, hogy nekem ez a csöppséget, majd így kell táplálnom. Viszont, ennek ellenére sem merült fel bennem az a gondolat, hogy meg se próbáljam, hanem inkább próbáltam mindent megtenni, hogy ne úgy végződjön, mint először. Rengeteget olvastam a témában, próbáltam felkészíteni magam lelkileg arra, hogy bizony ez fájdalmas lesz, de akkor is meg kell próbálnom jól csinálni, hiszen másnak ez egy jó élmény.

Rettegtem az első szoptatástól, főleg, hogy majdnem 2 nap eltelt Bogi születése óta mire sor kerülhetett rá. Biztos voltam, benne, hogy fájni fog, sőt, hogy nem fog tudni ügyesen szopizni. Azt gondoltam, hogy mire odaérek, már "cumi zavaros" lesz a drágám. Aztán jött a meglepetés...elsőre 60ml tejcsit szippantott az a picur, akinek akkor 30ml volt az adagja és szinte nem is éreztem semmit. Mire haza mentünk a kórházból, már úgy beindult a tejem, hogy a szoptatások után 100ml-t tudtam fejni. Bár sokszor nem volt rá lehetőség mert, ISzSz (Igény Szerini Szoptatás) baba lévén, napközben 1-1,5 óránként cicin volt. Ez ment 2hétig, de éjjel kihúzott 3órát volt, hogy 4órát is. A 3. hétten nappal is megvolt a 3 óránkénti evészet, majd persze jött a növekedési ugrás, amikor is non-stop rajtam volt. Később viszont a növekedési ugrásokon kívül, tartotta a 3-3,5 órát etetések között. És nem én akartam így, hanem ő. A nyilvános szoptatással meggyűlt a bajunk, de nem csak én éreztem kellemetlenül magam, hanem a kicsinek sem volt komfortos.. Emiatt több alkalommal haza kellett mennünk játszótérről is. A nagyszülőknél is úgy éreztük jól magunkat, ha csak ketten voltunk.
Mindenki jól érezte magát, egészen addig amíg el kellett kezdeni a hozzátáplálást 6 hónapos korban. Na hát Boglárka úgy utálta, hogy én kanállal pürét "tömök" a szájába, hogy inkább szopizott állandóan. Emiatt inkább hagytuk is pár próbálkozás után. Persze, tudtam, hogy előbb utóbb valami ételt kell egyen a gyerek, ezért Blw-vel próbálkoztunk, ami már bevált és viszonylag hamar ki is váltottuk az ebédet. Így elindultunk egy úton, de még mindig nagy cicifüggő volt. 
Éjjel rengetegszer felkelt, önkiszolgáló módjára mászott keresztül kasul rajtam, de ahogy egyre több étkezést kiváltottunk, napközben nem igazán igényelte. Elég volt 2-3 korty, de néha simogatás is. Tíz hónap után jött meg először és ezután éreztem valami változást. Kellemetlen érzés fogott el, ha már sokáig szopizott, az éjszaki ébredések is jobban megterheltek. Már majdnem 1 éves volt amikor több mint 10 alkalommal keltünk fel, de nem evett csak cumizott rajtam.

 Na és ott jött el nálam az  a pont, hogy nem szeretném ezt így tovább csinálni. Megbeszéltem a férjemmel, hogy szeretném leszoktatni Bogit, ő pedig támogatott. Azt gondolom, hogy ez a dolog addig működhet, amíg mindkettőnknek jó. A babának és a mamának is. Lehet, hogy már nem így csinálnám, de azt gondolom, hogy nem döntöttem rosszul. A kicsi is jól fogadta, mert soha nem volt sírás, hiszti, hogy nem kapott cicit, pedig egyik napról a másikra történt. 
A mai napig előfordul, hogy leveszi rólam a pulcsit és simogat, olyankor csak anya kell. Szerintem ez egy ilyen szoptatásból visszamaradt dolog, de imádom, hogy nagyon anyás. Így 2,5 éves korában is, én vagyok az ő kis világának a középpontja. Remélem, hogy ez így marad még egy kis ideig, de tudom, hogy lassan már nem az  a kisbaba, aki úgy fogta a cicim mintha alma volna a kezében, akivel olyan jó volt napközben össze bújni és csak nézni ahogy kortyol nagyokat.
Higgyétek el, hogy nincs ennél csodásabb dolog a világon!